A háló mint biztonság és csapda
- dora
- 2022. jún. 29.
- 3 perc olvasás
Vasárnap @ 2022. június 29.
Duplán prezentálta Kossuth-díjas koreográfusát a Nemzeti Táncszínház. Frenák Pál ott mutatta be Spid_er című alkotását, az előadás előtt pedig a róla szóló könyvvel találkozhatott először a közönség.
Lőrincz Emma és Anibal dos Santos a végzetes pillanatban (Bobál Katalin felvétele)
Frenák olvasva is izgalmas, nem csak a színpadon. Gondolatait szavakban is ugyanazzal az intenzitással, sűrű tartalommal képes kifejezni, mint mozdulatokban. Gazdag életút, tömény élményanyag segíti őt abban, hogy koreográfiáival maradandót alkosson, de beszélgetőtársként, itt és most a Horváth Nóra nevével jegyzett Frenák Pál Abécédaire-je című kötetben is ugyanazzal az őszinteséggel tárulkozik ki, mint minden egyes darabjában. Azok, akik pályakezdése óta figyelemmel kísérik munkásságát, tudják: ő az a művész, aki úgy beszél magáról, hogy közben nekünk tesz fel kérdéseket. Így válhatott korunk egyik legizgalmasabb koreográfusává, egy új mozgásnyelv precíz kidolgozójaként a kortárs tánc megkerülhetetlen alkotójává.
Horváth Nóra filozófust, a Széchenyi István Egyetem docensét és a győri Műhely kulturális folyóirat főszerkesztőjét húsz éve foglalkoztatja Frenák Pál művészi tevékenysége. A Spid_erben filozófiai konzultánsként is közreműködött. Mint írja: az első előadás, amelyet Frenáktól látott, a Káosz volt, ami elemi erővel hatott rá. Történt mindez 2004-ben, azóta nem tágít a társulat mellől. Százharminc oldalas (magyar és angol nyelvű) értekezésében rávilágít Frenák és Gilles Deleuze, a neves francia filozófus egészen sajátos kapcsolatára, a „fontos Monsieur” gondolkodására, kinek szavaiból a magyar táncművész bátorságot merített első munkáihoz, önfeltárulkozásához. Mozgásvilágát azóta is a hitelesség, a szenvedély, az emóciók kavalkádja, a gondolati sokszínűség jellemzi.
„Érzelmi kötődés és valamiféle rezonancia nélkül a racionalitás nem visz közelebb a koreográfus világához. Éppen ezért könyvünk nem kíván lineáris felépítésű, didaktikus segédletet adni Frenák darabjainak az olvasásához. Fenntartom a többszörös olvashatóság elvét. Ugyanakkor rávilágítok azokra a képekre, fogalmakra, eseményekre és gondolatokra, melyek az évtizedek során kialakították a kritikusok által olykor Frenák-szótárnak nevezett egyedi kifejezésmódot” – írja a szerző, majd afféle „frenáki idegenvezetőként” kalauzolja végig olvasóját a koreográfus érzelmi-érzéki-gondolati labirintusán. A traumákat megélt, korlátok közé szorított gyermek vergődéseiben, a lelki és fizikai fájdalmakkal kínlódó felnőtt ember belső világában merülünk el, miközben sorra születnek meg előttünk Frenák koreográfiái, amelyeket gazdag képanyag tesz láthatóvá az exkluzív kiállítású kötetben.
Frenák Pál a könyvbemutató után (Somogyi Tibor felvétele)
A pókok egyedi világa régóta foglalkoztatja a művészt. Különös rovarral állunk szemben. Azon a hajszálvékony szálon lebeg, amelyet a saját nyálából teremtett, és létrehoz egy csodás birodalmat, egy körbehatárolt világot, amelyben teljes életet élhet. Szeret, gyilkol, szaporodik és elpusztul. Ezt vetíti rá Frenák az emberi világra, ebbe húz bele, ebben mutat meg bennünket, embereket, ebben a magunk által szőtt, veszélyes hálórendszerben. Nietzschétől Szepes Máriáig sokakat megérintett a póktematika, a szerelmi vágy, a pusztító vágy, a mindent elsöprő vágy lüktető ereje, az izgalom, a borzadás feszültsége, a félelem, a megszállottság, a bekebelezés őrjítő egybeolvadása. Ahány pók, annyiféle emberi karakter népesíti be Frenák óriási, egész színpadot betöltő hálóját. Egy pók, két pók, három pók, sok pók mutatja meg magát. Magatartásformák, harmonikus kapcsolatok és veszedelmes viszonyok rajzolódnak ki előttünk, vonzások és taszítások, ölelések és vad indulatok, majd a végén az önkívületig fokozódó, szerelmi halált hozó együttlét. A magasból érkező, a mindent akaró, nagy méretű nőstény magához vonzza a kiszemelt hímet, majd miután egyesül vele, szétmarja, szétroppantja, szétrágja, vérét szívja, s otthagyja. De még mielőtt távozna, megrázza alatta a hálót, hogy ezzel is jelezze: ennyit ért a násza.
Maurer Milán, Lőrincz Emma, Anibal dos Santos, Esterházy Fanni és a többiek káprázatos tánca a Spid_er. Valóban úgy közlekednek a térben, mint pók a hálójában. Azzal a természetességgel, azzal az animalitással, azzal a gyorsasággal. Elképesztő fizikai teljesítmény mindegyikük részéről, hogy a néző a legteljesebb illúziót kapja tőlük. S távozóban egy életre megjegyzi: a háló nemcsak biztonság – csapda is.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Comments