Frenák Pál @ Fidelio
2009. november
Szokták mondani, hogy a táncosok azért táncolnak, mert könnyebben mozogják le gondolataikat, érzéseiket, mint fogalmazzák hang-beszéddé. Ez hatványozottan igaz rám, aki siketnéma szülők gyermekeként sokkal otthonosabban mozgok a testbeszédben.
Talán furcsán hangzik – mozgásban higgyék el, nem lenne az -, de van testbeszéd-kényszer is.
Ha nem lenne, akkor nem születne ennyi koreográfia sem. Valószínűleg én is szenvedek ebben a betegségben, szinte minden évben új darabbal állok elő. Az elején nincs több, mint egy hang, egy érzet, egy gondolatfoszlány foszlánya. Én pedig elindulok ezután a sejtés után, mint egy vad, aki szimatot fog. A víziót, az érzést, a megfoghatatlant kell valahogy valósággá gyúrnom – emberi testekből. Táncosokkal dolgozom, eleven emberi lényekkel, akiknek – akárcsak nekem – minden egyes alkalommal meg kell tapasztalniuk, hogy mennyit bír el a testük, és mennyit az az eleven lény, akik ők maguk. Anyaggá kell alakítanom az anyagtalant, de a másik ember mégsem puszta nyersanyag, hanem alkotótárs, akinek jelenlétére szükségem van: akinek én mutatom magamat, és aki nekem mutatja magát. Hiába mozgok otthonosan a testbeszédben, újra és újra meg kell találnom azt a mozdulatsort, azt a kompozíciót, azt az erőt, azt a lendületet, amely pont úgy és akkor és addig...
Idén tíz éves a francia-magyar társulatom, ezen alkalomból Péter Mártának köszönhetően
megjelenik egy könyv rólam, a munkáimról, a társulatról, mely a hanggal beszélők számára is
bepillantást enged az én hangok nélküli világomba, olvasható szöveggé alakítja sajátos
testbeszédemet.
Erre az elmúlt tíz évre én is visszanézek. Az idő testen hagyott nyomai számomra még
szembetűnőbbek. Visszanézek erre az egy évtizedre, és meglepődöm, kétségbeesek, újragondolok, újraformálok. Mert nincs más eszközöm. Minden egyes alkalommal újra kell kezdenem, az alapoktól. Most éppen hét táncossal... Dolgozunk, formáljuk a testet, keressük a mozdulatot, engedünk a testbeszéd kényszerének. Az eredmény novemberben lesz látható a Művészetek Palotájában.
Comentarios