Szabó G. László @ Új Szó
2021.01.27
Ha a pókot látjuk benne, akkor az állatvilág egyik legprecízebb s legizgalmasabb alkotóját, aki önmagából, a saját nyálából teremt fantasztikus labirintusszövevényt. Ha viszont az embert, akkor a maga kreálta, láthatatlan hálóból szabadulni akaró, a lehetetlenben is a lehetségest kereső teremtményt. Anibal dos Santos nyugat-európai sikerekkel a háta mögött ma már Frenák Pál táncosa. A W_ALL és a Cage után a Spid_er a harmadik darab, amelyben szerepet kapott a Párizsban élő magyar koreográfus társulatában. Korábban Svájcban és Németországban táncolt, különböző szerepeket kapott, de egészen más típusú darabokban, mint Budapesten. Kaspar Hauser, Rómeó és Júlia, A három nővér, Aladdin, Szentivánéji álom, A kis herceg.
„Behatárolt lehetőségek között mozogtam – mondja a harminchárom éves lisszaboni táncos. – Hiába vágytam másra, izgalmasabb produkciókra, azokhoz szabaddá kellett tennem magam. El kellett jutnom Palihoz.” Keresztnevéről azonnal az ókori karthágói hadvezér jutott az eszembe.
Nem érzem magam vezéregyéniségnek. Világot látni, azt igen, azt nagyon szeretnék. Nemzeteket, kultúrákat, távoli országokat megismerni. De azt is finoman, tolakodás nélkül, szinte észrevétlenül. Pacifista vagyok. Békeszerető ember. Családi örökség egy ilyen név?
A nagybátyámat hívták így. Nem olyan gyakori név ez Lisszabonban. Már csak az idősebb férfiak viselik. Kiskoromban nekem is sok problémát okozott. Azóta hozzám nőtt. Megszerettem. A magaménak érzem. Nagyon keveset tudunk mi, kelet-európaiak Portugáliáról. A zamatos portói borokon és a hét dombra épült Lisszabon régi, mesekönyvbe illő villamosain kívül szinte semmit. Önnek mi hiányzik a leginkább otthonról?
A tenger és a naplemente.
Pókként Frenák Pál hálójában. - Szkárossy Zsuzsa felvétele