frenak_pal-07-HR_fullsize_hegedusrobert.

FRENÁK PÁL

"Úgy hiszem, mindenkinek van egy ösztönös énje a tudatos énje mögött - legalábbis nekem biztosan van - ami bizonyos helyzetekben felülkerekedik. Ha rávennének, hogy valamit kizárólag tudatosan közelítsek meg és analizáljak, akkor biztosan mindent egészen másképp csinálnék. Ha az ésszerűség alapján dolgoznék, és patikamérlegen mérném a lépéseket, logikusan koreografálnék, akkor a műveim valószínűleg nagyon udvariasak és szerények lennének, a táncosok az uralkodó társadalmi konzekvenciáknak megfelelően mozognának a színpadon, és a közönség szörnyethalna az unalomtól vagy teljesen elveszítené azt a mély kapcsolatát a látottottakkal, ami általában kialakul, ha a darabjaimat nézik. Szóval én inkább kiváltok valami zsigerit, és aztán hagyom magam elveszni benne egy időre - akárcsak egy labirintusban."

(Auditorium, 2013/10)

Frenák Pál 1957-ben született Budapesten. Gyermekkora meghatározó mozzanata, hogy szülei siketek és nagyothallók voltak, így első elsajátított kifejező eszköze a jelnyelv lett, ami különleges fogékonyságot fejlesztett ki benne az arcjáték és a gesztusok, az emberi testtel kifejezhető tartalmak iránt.

Frenák útkeresésének első állomása Párizs, ahová az 1980-as évek derekán távozott. Itt a klasszikus balett több illusztris személyiségével dolgozott, valamint Cunningham, illetve Limón tánctechnikát tanult. Francia feleségének, Catherine Frenák építésznek köszönhetően betekintést nyert a kortárs művészetek világába, és megismerte a rendhagyó forma- és térhasználatot. Pier Paolo Pasolini olasz rendező filmjei, Francis Bacon munkái, Gilles Deleuze francia filozófus írásai nagy hatást gyakoroltak későbbi alkotásaira. 1998-ban elnyeri a kyotói Villa Kujoyama koreográfusi díját, amelynek köszönhetően több mint fél évet tölt Japánban – ez az élmény művészetére is nagy hatást gyakorol, a japán mozgás- és vizuális művészet, valamint a butoh több koreográfiájában megjelenik.

1999-ben a már tízéves múltra visszatekintő Compagnie Pal Frenakot fiatal magyar táncosokkal kibővítve párizsi és budapesti székhellyel működő magyar-francia társulattá alakította, mely egyedülálló táncnyelvet hozott létre. Ennek fontos jellemzője a mimika, a jelnyelv és a test mozgásának integrált használata csakúgy, mint társműfajok (cirkusz, színház, divatbemutató, kortárs zene) beemelése az alkotásokba. Frenák Pál a hazai táncéletben radikálisan új stílust hozott a maga dinamikus mozgásvilágával, újfajta érzékenységével, a verbális üzeneteken túlmutató kifejezési formáival. Innovatív tér- és testhasználata meghatározó hatással volt a hazai kortárs tánc fejlődésére. Alkotásaival kétszer nyerte el a Lábán Rudolf-díjat, aktuális előadását szinte minden évben jelölik az esztendő legjobb táncelőadásának járó díjra. 2002-ben Harangozó-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2007-ben Imre Zoltán koreográfusi díjjal, 2018-ban Érdemes Művész, 2021-ben Kossuth-díjjal tüntetik ki.

Koreográfusi, alkotó munkája mellett rendszeresen ad szakmai workshopokat, a társulattal beavató előadásokat tart középiskolások részére, közönségtalálkozókon és szakmai beszélgetéseken vesz részt, nagy hangsúlyt helyezve a más művészeti ágakkal és a közönséggel fenntartott folyamatos párbeszédre. A legismertebb európai kortárs zeneszerzőkkel dolgozik együtt. Koreográfiáihoz a zenét komponált többek között Kurtág György, Patrick Schneider, Francois Donato, Fred Bigot és Fabrice Planquette is.