MENNONNO

Frenák Pál MenNonNo című koreográfiájával egy sejtelmes, kék univerzumba merülünk alá. A táncot a koreográfus hat hónapos japán utazásának emléke inspirálta. A butoh mozgásművészetéből táplálkozó előadásban, a táncos a minimalizált mozgás elemek segítségével, a szobrok látszólagos dermedtségéből kel életre. Észrevétlenül bontakoznak ki a mozdulatok, egymásra vetítve a tánc kifejezőeszközeit és a siket-néma jelrendszert.

Az óriási kék ruha - mely először a teret borítja be, majd a táncost öleli körül – a hatalmas vízfelületeket, a tengert vagy az óceánt idézi meg. De ez az áradó kékség, az uszályként körbeölelő anyag megidézi a képzőművészet olyan alakjait és alkotásaikat is, mint az Yves Klein által levédett Klein Blue-t vagy Sam Francis Kék labdáit.

Az előadás teret enged az érzékenységnek: megszólít, újraértékelésre késztet, belsőnkbe szivárog. Az átélt mozdulatok kirobbanó erővel közvetítik a térbe olvadt gondolatokat. A test ecsetje megtelítődik kékkel: a ruha hol bőrként fogja össze a testet, hol festékként árad szét a táncost fürkésző emberek között.

A magyar tánctörténet egyik legszebb szólója...

Mestyán Ádám

Színház

Hihetetlenül erős már az első kép: az első pillanattól a fénycsóvában vergődő sérült pillangót látjuk. Ez a vergődés persze nem dramatizált, és sokkal inkább az erő sugárzik belőle, mint az elesettség, amiben nyilván nagy szerepet kap a rendkívül hatásos, erőteljes zene is.

Lőrinc Katalin

Criticai Lapok

Frenák Pál „MenNonNo“ című szólója, nem csak a nézőket, de a kritikusokat is csodálatba ejtette(...) Az előadó pusztán egy kék úszósapkában és úszószemüvegben, illetve fényárnyékok tudatos használatával fejezte ki a külvilággal és saját testével folytatott párbeszédet.

Ostsee Zeitung