
BIRDIE
"...azt próbálom bemutatni, hogy minden individuum a végén eljuthat ebbe a különleges „madárállapotba", ami valamiféle korlátok nélküli, végtelen, légies állapotot jelenti, egyfajta gondolati szabadságot. A színpadi tér is ezt a szabadság-bezártság helyzetet idézi elő."
(Frenák Pál, koreográfus)
Bezártság és izoláció. Szabadság és végtelenség. Frenák Pál koreográfus új előadása a bennünk és körülöttünk emelt falakról és határokról és azok túllépéséről szól - legyenek ezek pszichológiai, történelmi, szociális vagy fizikai határok. Mi az, ami bezár és elválaszt minket? Mi az, ami megnyit és felszabadítja a korlátokat? Hogyan működik a fantázia, a képzelet - hogyan konstruálunk új, párhuzamos valóságokat azért, hogy élhetővé tegyük jelenünket vagy újrarajzoljuk a múltunkat? Repülés? Szárnyak? Kalitkák? Mi történik, ha a külvilág szembesít minket azzal, hogy a valóság, amiben élünk, mégsem a közösség által valóságosnak ítélt realitás?
Az új kreációban a Frenák Pált hosszú évek óta foglalkoztató repülés-motívumon túl, Alan Parker Birdy című filmdrámája, William Wharton amerikai író 1978-as, azonos című regénye, valamint Raymond Depardon's San Clemente című dokumentumfilmje szolgált inspirációul a koreográfus számára és ahogy az alkotótól megszokott, az új produkció is izgalmas és egyedi tér-élményt kínál. Frenák Pál ez alkalommal a Tervhivatal építészcsoport tervezőivel együttműködésben alkotta meg a táncelőadás különleges díszletét. A 3D-s grafikai tervezőprogramok világát idéző, közel 2,5 méter magas elemekből, szabadon átjárható fém-labirintus, lenyűgöző és grandiózus térrendszer épült, melyet Lakos Dániel építész formatervezési díjat nyert, innovatív térbeli kirakós játéka, a Logifaces ihletett.
A produkciót 2015 májusában a Tánc Fesztiválján, Veszprémben a legjobb előadás díjával jutalmazták és megkapta a közönségdíjat is.

Lelkiállapotok, érzelmi hullámzások, belső rezzenések kristályvázát kapjuk, egy mesterien kidolgozott koreográfiát lenyűgöző táncteljesítményekkel.

Sokfélék Frenák Pál embermadarai, mert persze sokkal inkább emberek, mint madarak. Vergődő-gyötrődő, egymással és magukkal küzdő, az őrület és a normalitás átjárhatóságát próbálgató, szabadságra vágyó és a szabadságot vállalni nem merő, nevetséges és sajnálni való lények. Ahogy erre az előadás végén kihangosított szívdobogás (ismét egy visszatérő motívum) emlékeztet – élő- és érző lények. És ott kuporognak azon a hideg, kényelmetlen fémszerkezeten. De ez, a hűvös tökéletesség és az érzékeny sebezhetőség kettőssége nagyon is illik a Birdie-hez.
Turbuly Lilla

Frenák és táncosai szeretnek a teljesítőképességük végső határáig eljutni. Felejthetetlenül szép az atléta alkatú testeknek ez az erőfeszítése. Beleég a néző agyába a táncosok jellegzetes organikus mozgása. Ez maga a testet öltött költészet és filozófia. Őrülten komoly, ugyanakkor van benn valami morbid humor. A gyermekkor szellemisége a felnőttkor intelligenciájával megvilágítva. Sóvárgás és szenvedély!
Bartuc Gabriella






KÖZREMŰKÖDŐK
Táncosok
Esterházy Fanni, Halász Gábor, Keresztes Patrik, Lőrincz Emma, Maurer Milán, Latasha Pugh, Várnagy Kristof, Vasas Erika
Cselló
Kertész Endre
Zene
Norman Levy
Díszlet
Lakos Dániel – Tervhivatal (Planbureau), Majoros Gyula
Fény
Vajda Máté
Hang
Horváth András
Koncepció & koreográfia
Frenák Pál
A Nemzeti Táncszínházzal és a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös produkció