top of page

RELATÍV RADIKALITÁS

Tánckritika @ Megyeri Léna

2019.12.16.


Meglehetősen ironikus mindenesetre, hogy a FrenAK által biztosított „szabad játszótér” fizikai, színpadi valójában nem más, mint egy ketrec.


Kicsit zavarban vagyok azzal kapcsolatban, hogyan is kéne értékelnem a Cage című előadást: mint a Frenák Pál Társulat legújabb produkcióját, vagy mint a Radikal Dance nevű formáció legelső alkotását? Ez a két narratíva keveredik ugyanis az előadáshoz kapcsolódó sajtómegjelenésekben.



A kettő természetesen nem feltétlenül zárja ki egymást; akkor viszont már csak az a kérdés, hogy tulajdonképpen milyen szándék vagy igény mentén jött létre a Frenák-társulat négy táncosából verbuválódott Radikal Dance? Logikus válasz lenne, hogy az önállósodás, a mestertől független kísérletezés igénye hívta életre – ebben az esetben azonban miért a Frenák Pál Társulat égisze alatt mutatják be első munkájukat, a társulatvezető aktív közreműködésével? Csupa olyan kérdés, amire maga az előadás sem ad kielégítő választ.

A névválasztás mindenesetre figyelemfelkeltő, szinte már provokatív, habár rögtön felvet néhány újabb kérdést is. Leginkább azt, hogy vajon mi számíthat radikálisnak mai inger-túladagolásban szenvedő, tabudöntögető társadalmunkban? Általánosságban igaz, hogy radikálisnak lenni mindig valamihez képest lehet – ennek a négy fiatalnak például valószínűleg az lenne a lehető legradikálisabb lépés, ha valóban függetlenül és szabadon kereshetnék saját alkotói hangjukat.