top of page

Athéné bosszúja

Marx Laura @ Táncművészet

2020. tél


Ami fontos, az az, hogy hol van a támaszték, hogyan koordinálja valaki a testét és hogyan hozza egyensúlyba a lelkiséget – mondta Frenák Pál, amikor a táncosokkal való munkáról kérdezték egyszer. Új darabja a Radical Dance formáció közreműködésével a koreográfus emblematikus koordinátái, a tér-idő-bezártság és a tér-idő-szabadság kerete között keresi ezeket a válaszokat, ezúttal egy gigantikus, a Nemzeti Táncszínház színpadát betöltő pókháló küzdőterében.


Frenák Pál korábbi művei is kötelek, ingó és egyensúlyozásra késztető színpadi elemek, félgömbök, rudak, döntött síkok, falak, tehát a táncosok számára különleges kihívást jelentő díszletek között játszódnak. A cél, ahogyan a koreográfus többször is hangsúlyozta, a behatárolt, leszűkített fizikai és lelki-szellemi lehetőségek között a kitörés, a szabadság felé való elmozdulás, az új egyensúly, a térrel való egyesülés megtalálása. Valahogy úgy, hogy a lendület ne vesszen el, a mozdulat használjon fel minden kreatív energiát akkor is, ha – mint most – egy hálónak egyetlen kis szeglete áll csak a táncos rendelkezésére. Mintha az akadály nem lenne ott. A táncosokra nézve minden fizikai megterhelésként is óriási, hiszen akkor is ugrani kell, becsapódni, zuhanni és esni, amikor nehéz és kemény tárgyak állnak ellen a mozdulatnak, és legalább ugyanekkora erőfeszítés ez lélekben is, hiszen korántsem evidens, mit kell tenni akkor, amikor tehetetlennek érezzük a helyzetünket. A Frenák-darabok innen dobbantanak.

A teljesen reménytelen helyzetekből való kiútkeresés Frenák gyermekkori traumatikus magára maradottság élményében is gyökerezhet, amikor egy nevelőintézet folyosóján önmagát és a túlélést keresve táncolni, saját lelki és testi árvaságát mozgássá formálva alkotni kezdett. Itt élte meg hosszú évekre siketnéma, jelnyelvvel kommunikáló édesanyja elvesztését. A mai napig tartó jelelés a darabjaiban, a mozgás őszinteségéhez, a gesztusok valódiságához való következetes ragaszkodása, a bezártság és kitörés tematikája, a frenáki antropológia részben innen eredeztethető.


A cél mindig az, hogy ne is lehessen klisék szerint megmozdulni és megoldást keresni egy-egy problémára: a táncosok olyan terekben léteznek Frenák színpadán, amelyekben nem lehet hagyományosan táncolni.